A pünkösd a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepelt keresztény és népi ünnep. A keresztény liturgia szerint a Szentlélek eljövetelét és az egyház alapítását ünneplik ilyenkor, míg a népi kultúrában a pünkösd a tavasz végének, a nyár kezdetének, a virágzásnak és a párválasztásnak a kiemelkedő időszaka.
A legjelentősebb pünkösdi népszokásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
1. Pünkösdi királyválasztás
A pünkösdi királyválasztás a középkorig visszavezethető, legények közötti versenyjáték volt. A falu fiatal férfiai különböző ügyességi és erőnléti próbákon (lóverseny, bikafogás, tekézés, sulizás vagy fatuskócipelés) mérték össze erejüket.
A pünkösdi király kiváltságai: A verseny győztese lett a pünkösdi király, akinek hatalma és dicsősége általában egy évig tartott.
A közösségtől különleges jogokat kapott: a legények engedelmességgel tartoztak neki, minden lakodalomba és mulatságba hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a számláját pedig a falu közössége fizette. Innen ered a közmondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”
2. Pünkösdi királynéjárás (Mihályozás)
Ez a szokás a pünkösdi királyválasztás női párja, egy dramatikus termékenységvarázsló köszöntő, amely elsősorban a Dunántúlon volt elterjedt.
A falu fiatal lányai közül kiválasztották a legszebb, legfiatalabb (gyakran még csak kislány) társukat, ő lett a pünkösdi királyné.
A lányt hófehér ruhába öltöztették, fejére virágkoszorút fontak, és fátyollal letakarták a felelősségteljes arcát.
A csoport házról házra járt, a királyné feje fölé négy sarkánál fogva kendőt feszítettek ki (baldachinként), és énekelve jókívánságokat mondtak.
A ház udvarán a kendőt felemelték, a királynét magasba emelték (vagy megugratták), hogy a kender magasra nőjön, a gazda gyümölcsfái pedig bőséges termést hozzanak.
3. Pünkösdi zöldágazás és májusfa-kitáncolás:
A zöld ág a természet megújulásának, az életerőnek a szimbóluma, amely pünkösdkor központi szerepet kapott.
Zöld ágak a házon: A házak kerítésére, ablakaira, a szobák falára vagy az istállókra friss zöld ágakat (nyírfaágat, bodzát, akácot) tűztek. Ennek kettős célja volt: egyrészt ünnepi díszként szolgált, másrészt a néphit szerint távol tartotta a villámcsapást, a rontást és a gonosz szellemeket.
Májusfa-kitáncolás: A május elsején felállított májusfákat sok vidéken pünkösdkor bontották le. Ez egy nagyszabású közösségi ünnep volt: a fa körül táncoltak, énekeltek, majd a legények ledöntötték a fát, és a rajta lévő szalagokat, italokat szétosztották egymás között.
4. Hiedelmek és pünkösdi ételek:A pünkösdhöz kevesebb szigorú tilalom kapcsolódott, mint a húsvéthoz vagy a karácsonyhoz, de bizonyos szokások az étkezésben is megjelentek.Hagyományosan pünkösdkor fogyasztották az első rántott csirkét az évben. A fiatal állat elfogyasztása a jólétet és a nyári bőséget vetítette előre. A bodza virágát palacsintatésztába sütötték, vagy szörpöt készítettek belőle.Egészségmegőrző hatást tulajdonítottak neki a nyári munkák előtt.Pünkösd hajnalán a lányok a fűben mezítláb jártak, vagy megmosakodtak a harmatban.Úgy hitték, a pünkösdi harmat megóv a betegségektől és szeplőtlenné teszi a bőrt.Bár pünkösdöt az egész országban ünnepelték, a legnevesebb és legélőbb pünkösdi hagyomány a Csíksomlyói búcsú Erdélyben. Ez a magyarság legjelentősebb keresztény zarándoklata, ahová százezrek érkeznek pünkösdszombaton, hogy a kegyhelyen együtt ünnepeljenek.
