A vízkereszt (január 6.) a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdete. A keresztény liturgiában ezen a napon emlékeznek meg a napkeleti bölcsek (a háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatásáról a kis Jézusnál, valamint Jézus megkeresztelkedéséről a Jordán folyóban.
A magyar népi kultúrában a vízkereszt az év egyik legfontosabb határnapja, amelyhez számos tisztító, oltalmazó és időjárás-jósló rítus kapcsolódik.
1. A vízszentelés tradíciója:
A nap legfontosabb egyházi és népi szertartása a templomokban a víz- és sószentelés.
A szenteltvíz ereje: A szentelés után a hívek edényekben vittek haza a szenteltvízből, amelynek rendkívüli gyógyító és gonoszűző erőt tulajdonítottak.
Házak és állatok oltalma: A gazda vagy a pap a szenteltvízzel meglocsolta a ház helyiségeit, az istállót, az állatokat, sőt még a vetőmagot is, hogy elűzze a rontást, és biztosítsa az egészséget, valamint a bőséges termést.
Betegségek ellen: Ha valaki megbetegedett a családban, vagy fájt a torka, szenteltvizet itattak vele.
2. Házszentelés és koledálás:
Vízkereszt napján vagy az azt követő héten vette kezdetét a házszentelés (koledálás).
A pap a kántorral és a ministránsokkal körbejárta a falu házait, imádkozott a lakókért, és megszentelte az otthonokat.
A látogatás végén a pap szentelt krétával felírta a szemöldökfára az aktuális évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit (például 20+C+M+B+26, ahol a C a Caspar, a latin Gáspár megfelelője). Az írásnak védelmi funkciója volt: elzárta a házat a gonosz szellemek elől.
3. Háromkirályjárás:
A karácsonyi betlehemezéshez hasonló, dramatikus és énekes népszokás, amely a napkeleti bölcsek utazását mutatja be.
A falubeli gyerekek vagy fiatalok királyoknak öltöztek: papírsüveget hordtak, és fehér inget viseltek. Az egyik szereplő – hagyományosan Menyhért – arcát korommal feketére festették, a szerecsen királyt jelképezve.
A csoport egy forgatható, csillag alakú lámpást vitt magával, amely a Betlehemi csillagot szimbolizálta. Házról házra járva énekeltek (például a „Csillag tündököl felettünk…” kezdetű éneket), és jókívánságokért cserébe adományokat gyűjtöttek.
4. Időjárás- és termésjóslás:Vízkereszt napjának időjárásából következtettek az év hátralévő részének gazdasági sikerére.Hideg, fagyos idő esetén hosszú, kemény télre számítottak, de úgy tartották, hogy a jó tél jó termést hoz. Az enyhe időt és az esőt rossz előjelnek tekintették; a korai enyhülés a vetés megrothadását jelezte előre.Ha fújt a szél jó bortermést vetített előre az adott évre. Ha csurog az eresz (olvad)Hosszú, elhúzódó tavaszt jelentett.
5. A karácsonyfa lebontása:
A modern korban is élő hagyomány szerint vízkereszt napján szokás lebontani a karácsonyfát. A régi paraszti kultúrában a fára aggatott almát, diót és mézeskalácsot ezen a napon osztották szét a gyermekek között, a fát pedig kivitték a szobából, jelezve, hogy az ünnepi időszak lezárult, és kezdetét veszi a vidám, bálokkal teli farsangi időszak.
